Virtuális világ és valós tér

A körülöttünk lévő világ tárgyainak, jelenségeinek valósághű ábrázolása az emberiség régi vágya. Az épített világ és a természet világának térbeli megismerése, modellezése, ábrázolása a korai civilizációktól napjainkig számos szakterületet foglalkoztat.

Az internet széleskörű elterjedése és a helymeghatározás technológiájának egyszerűsödése jelentősen megemelte a térbeli adatok alkalmazásának mennyiségi, minőségi elvárásait. Továbbá az is jelentős változást hozott, hogy megjelentek a civil felhasználók a napjainkig alapvetően stratégiai eszközként kezelt helymeghatározás, térképészet világában. Ez felborította az eddigi szigorú szakmai szokásrendet. A digitális térbeli adatkészletek megjelenésének hatására a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés súlypontja eltolódott az adatnyerésről az adatok széles körű hasznosításának irányába. A vizsgált térbeli jelenségek a papír alapú dokumentumok világában megszokott statikus jelleg helyett dinamikus modellekké váltak. A térképészet, az informatika és a geotudományok határterületén kialakult a térinformatika.

A kezdeti örömök után azonban a felhasználók az alábbiakkal szembesültek:

• az adathegyek befogadási, értelmezési problémáival
• a ténnyel, hogy mint mindennek, az információnak is ára van. Az „ingyenes” információ felhasználásáért (többek között) időnkkel, személyes adatainkkal, fogyasztói elkötelezettségünkkel, kiszolgáltatottságunkkal fizetünk.

Mi emberek valóban nagyon fifikásak vagyunk. Mindent megszerzünk lehetőleg ingyen. Viszont nem nézzük az ingyenesség árát.

A hétköznapi felhasználóktól a közelmúltig elzárt térképészeti, térinformatikai világ eszközeinek napi használatát a felmerülő jelentős igény ellenére további körülmények nehezítik:

• A létrehozott térbeli modelleket nemzetbiztonsági szempontok miatti megmásíthatják
• Előfordulhat a szándékos megtévesztés, amit pillanatnyi üzleti érdek vagy a rosszindulat motiválhat.

A fent említett első pont úgy tűnhet, mintha csak egy akciófilmben történhetne meg ilyesmi. De továbbolvasva találkozunk még ezzel a cikkben.

Az ember és a tér

A tér feletti uralom érzete alapvető emberi igény, ami biztonságérzetet nyújt az egyénnek. A térbeli biztonságérzet elvesztése veszélyérzetet, szorongást generál. Ilyenkor a veszélyérzet kivédésének legfontosabb eszköze az ember térbeli viszonyának megismerése. Iparágak széles skálája jött létre ezért a turisztikai tájékoztatástól a hadászati felderítésig. A térbeli kontroll lassan terjedt a globális szintekről a regionális, lokális mikroterekre. Ezzel ellentétes utat járt be az egyének által megismerhető tér, amely a mikroterektől a lokális, regionális, globális terek irányába haladt.

A térképészeti adatok stratégiai jellege miatt szinte minden kultúrában megjelenik a dilemma a térbeli adatok nemzetbiztonsági érdekből történő korlátozása és az egyének saját térbeli adataikkal való önrendelkezésének korlátozása között. Kinek a tulajdonát képezi az én térbeli pozícióm? Az állam sokáig hatékonyan gyakorolhatta a térbeli adatkezelés monopóliumát, mert ők állították elő az adatokat. A mobil helymeghatározás (GPS, GSM, WIFI, RFID) elterjedése lehetőséget nyújt a térbeli adatok tömeges, olcsó begyűjtésére, tárolására, elindítva ezzel a korlátlan adatkereskedelmet.

Hol van már a kis iránytűk világa, amikor egy kis eszköz segítségével biztonságban érezte magát az ember. Most eljutottunk odáig, hogy akár a pontos koordinátáinkat meghatározhatjuk, mégis felmerül a bizonytalanság. Pont emiatt. Amiatt, hogy olyan rendszereink vannak, amelyekkel teljesen jól beazonosítható, hogy hol járunk éppen. Ehhez már csak egoista és paranoiás természet kell, és máris azt hiheti az ember, hogy megfigyelés alatt áll. Persze ez a tény zavaró, de jobban belegondolva nincs miért aggódni. Legalábbis az átlag halandónak.

Egy kis technikatörténet:

• A térkép kevés kiválasztott által birtokolt „stratégiai fegyver” volt. Ezt az egyediséget törte meg a nyomdatechnika megjelenése. Így a térkép általános eszközzé vált. Kifejlődött a térképek nyelve, a valós világ jelenségeinek, a terep domborzatának ábrázolási szabályai.
• Eltérő térbeli információs igények alakultak ki például a honvédelem, a kereskedelem… részéről. Az igen drága eseti mérésekkel szemben elindították az adott térség, jelenség általános célú rendszeres felmérését. Az így kialakult térképek rendszere a térképi nyelv számos „dialektusát” alakította ki, nehezítve az általános felhasználók számára a megértést.
• 1783-ban valósult meg először ballonnal levegőből történő adatgyűjtés.
• A képi információn alapuló adatgyűjtési eljárás (fotogrammetria= fényképmérés) elméleti alapjait Lambert publikálta még a fényképezés feltalálása előtt. A fényképezés feltalálása (1839 Louis- Jacques- Mandé Daguerre) megteremtette hozzá az eszközt.
• Az első távérzékelési kísérlet (1858 Gaspard Felix Tournachon): ballonról elkészített fénykép. Megalapozta a topográfiai térképezés új technológiáját.
• Az első mesterséges hold 1957-ben történt felbocsátása elindította az űrtávérzékelés fejlődését. Az első egyszerű fényképtől, napjaink képalkotó rendszeréig technológiák tömegét fejlesztették ki.
• Az optikai kép korlátaival szembesültek a 20. században. A képalkotás technikája, a fokozott pontossági igények, az információk nagy mennyisége miatt az analóg feldolgozások nem feletek meg a kor elvárásainak. Elkerülhetetlenné vált a képi információ digitalizálása.

A téri tájékozódás

A területi eloszlás egyenlőtlenségei régen alapvetően meghatározóak voltak az adott földrajzi hellyel kapcsolatos lehetőségeinkben. Az emberi tevékenység erősen helyfüggő volt. Az eltérő földrajzi helyeken jelentkező előnyök egyoldalú „lefölözését” a helyváltoztatás időparamétere határolta be. A virtuális világ logikája átlépi ezeket a határokat. A virtuális térben távolság kiküszöbölhető, a távoli helyek közötti egyidejűség megteremthető, és így kitágulnak a földrajzi helyek kötött tevékenységi keretei. A közönséges halandók is lehetőséget kapnak az idő korlátainak legyűrésére, a tér és idő feletti kontroll megszerzésére. Azonban az egyszerű, megbízható, olcsó, biztonságos tértechnológia még kidolgozásra vár.

Ezzel kapcsolatban az fogalmazódott meg bennem, hogy az internet és a virtuális terek valóban a földrajzi helyből adódó esélyegyenlőtlenségek legyőzésében játszhatnak szerepet. Ugyanis így nem kell utazni; ha otthonról elérhetőek az információk, a virtuális terek (mint amilyen a Second Life lehet, amit egyszer már biztos ki fogok próbálni, ha már annyit hallottam róla), akkor nem számít majd, hogy a fővárosban vagy egy kis faluban ül az ember a gépe előtt.

A tér jelenségeinek regisztrálása és problémái:

• A térkép formájában létrehozott ikonikus vizuális modellt a „valóság kicsinyített másaként” értelmezték, amely alapvetően a „mi volt?”, esetleg a „mi van?” kérdésre kívánt válaszolni. A térinformatika világában a statikus megjelenítést felváltotta a valós idejű megjelenítés, ahol a megválaszolandó kérdés a „mikor?”, „hol?”, „mi van?”.
• Egyre nagyobb szerepet kapnak a háromdimenziós komplex modellek. A térinformatika felhasználóinak azzal kell megbirkózniuk, hogy nagyobb tömegű bit és koordináta áll rendelkezésre egy- egy térbeli feladat megoldására, mint amennyit értelmesen hasznosítani tudnak.
• Az új helymeghatározási technikák lehetőséget biztosítanak egy egyén vagy embercsoport napi útvonalának, tevékenységének rendszeres regisztrálására, egyének közötti összefüggések vizsgálatára.
• Hazai viszonyok között egy átlagos esztendőben 20-30 légi fényképezésre alkalmas nap van, ami megnehezíti az adatrögzítést. A légifényképezés légicenzori felügyelet alatt folyik. A távérzékelési technológiák lassan lefedik a hagyományos térképészeti pontossági igényeket.
• Alapvető különbség a szenzorokkal előállított adatokhoz való jogi és üzleti hozzáférésben van. A távérzékelési műholdak többnyire erős nemzetbiztonsági kontroll alatt működnek.
• Az adatokhoz kapcsolódó felhasználói jogokban is lényeges a különbség. Míg a fotogrammetriai módszereknél a felhasználó a saját igényei alapján előállított adatok tulajdonjogát is megvásárolhatja, addig a távérzékelési alapanyagoknál a szolgáltató szervezetek a rendszeres gyűjtött adatok egy részének adott feladatban történő felhasználási jogát értékesítik.
• Napjaink mobil mérőrendszerei a különböző helymeghatározási, adatgyűjtési technológiák integrációjával jöttek létre. Lehetővé teszik a környezet valós idejű 3dimenziós leképezését, gyors frissítését/aktualizálását. A mobil mérőrendszerek gyorsaságát és pontosságát beárnyékolja az így előállított adatkészletek nagy költsége és a direkt mérési technológia miatt az adatok környezeti zajokra, elektronikus zavarásra való érzékenysége.

Na ez az a félelmetes jelenség, ami korábban felmerült. Nem is csak azt tudhatják meg rólunk, hogy hol járunk, hanem azt is, hogy mikor. Nemrég merültek fel olyan esetek, amikor olyan pontos képet készítettek a terekről, hogy azon már felismerhetőek voltak az emberek.

Valós és virtuális terek- statikus, dinamikus, mobil modellek

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése kiszorította a hagyományos térképkészítő, környezetleíró, gyakran emberöltős adatfrissítési ciklust biztosító módszereket. Ezzel együtt a helyzeti adatok előállítási költségeinek rohamos csökkenése is bekövetkezett, ami lehetővé teszi a környezeti viszonyokat leképező hagyományos térbeli adatbázisaink évi, havi, heti, napi, napon belüli aktualizálását, az időbeni változások nagy gyakorisággal történő követését.

A valós világ modellezését megkísérlő virtuális világokat az alábbi csoportokba oszthatjuk:

• A digitális világba történő belépés legegyszerűbb eszközei az interneten közvetlenül elérhető tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok, menü- és egydimenziós linkjegyzékek. Alapvető funkciójuk az adott térség iránt érdeklődő felhasználók reklámmal, turisztikai információkkal történő ellátása.
• A kétdimenziós modellek az adott térséget madárperspektívából ábrázolják, alapvető funkció az adott térségben lévő érdekes pontok, helyek felé való csatlakozási felület biztosítása a térképen elhelyezett 2D hiperlinkek segítségével.
• A háromdimenziós modellek az adott térség objektumainak, jelenségeinek 3D geometriai modell formájában történő megjelenítést biztosítják. Fő célja a tervezés, szimuláció, térbeli elemzés kiszolgálása.
• Az intelligens modellek a felhasználók számára nem csak az egyszerű információelérés vagy látvány élményét nyújtják, hanem a környezeti viszonyok, szolgáltatások és kapcsolatok kezelésére alkalmas felületekkel lehetőséget biztosítanak interakciókra.
• A kiterjesztett valóságelvű modellek a valós térben mozgó mobil felhasználók számára vetítik rá az okostelefon képernyőjén a virtuális tartalmat. (pl. eladó lakások rávetítése az utcaképre)

Éppen az utolsó két pontban leírtak miatt éri meg az a kockázat, hogy bármikor tudhatják, hogy merre járunk. Vegyük például azt a helyzetet, hogy elmegyünk külföldre várost nézni, egyénileg, idegenvezető nélkül. Esetleg van térképünk, útikönyvünk, hogy mik a legfontosabb látványosságok a városban, de ezek akár elavultak is lehetnek, vagy a kisebb, de számunkra akár érdekes nevezetességeket nem tartalmazzák. Ilyenkor milyen jó lehet egy olyan térképszoftver, amely meghatározza, hogy hol járunk, és a beállított feltételeknek megfelelő (pl. múzeum, templom, épület stb.), hozzánk közel eső objektumokat megjeleníti a térképen. Én biztos örülnék egy ilyennek.

Egy másik gondolat ezzel kapcsolatban egy kedves olvasmányom, a Harry Potter kapcsán jutott az eszembe. Ott volt Harryéknek egy térképük, a Tekergők térképe, ami ábrázolta a közelben, az iskolájukban lévő emberek mozgását. Érdekes lenne, ha a barátokat, családtagokat meg lehetne nézni, hogy merre járnak, esetleg össze lehetne-e futni velük. Bár így a spontaneitás öröme már nem lenne meg…

Hol vagyok én, és hol van , amit/akit keresek?

A felhasználó térbeli helyzetének és az általa elérni kívánt helynek valós idejű, perszonalizált elérését igényli. A mobil navigáció lázában égő felhasználók hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy navigációs készülékük megvásárlásakor nem szerezték meg a felügyeleti jogot a műholdak és a földi irányító központ felett. A rendszer kezelői nemzetbiztonsági okokból bármikor korlátozhatják a szolgáltatások elérhetőségét és a szolgáltatás pontosságát. További gondokat okozhat az a tény, hogy a GPS által szolgáltatott műholdjelek viszonylag egyszerű eszközökkel zavarhatók, blokkolhatók. Napjainkban bekövetkeztek az első olyan bűncselekmények amelyek során a GPS műholdak kommunikációs frekvenciáját nem zavarták, hanem manipulálták, értékes rakományú kamionokat térítve le útjukról és ejtve csapdába.

Napjaink tendenciái, veszélyei

• Az egyre dinamikusabban fejlődő térinformatikai alkalmazások piacán jelentős fejlődés történt a térbeli adatkészletek elérhetősége, pontossága, aktualitása tekintetében. A kedvező képet beárnyékolja az a tény, hogy a térbeli adatgyűjtés és a térbeli adatokkal való gazdálkodás robbanásszerűen terjed ki a mikro- és személyes terekre. Az információs társadalom polgára gyakorlatilag folyamatos követés alatt áll.
• Kormányzati tényezők kérésére manipulálják a valóságot. Nem kell hinni minden esetben a Google vagy Microsoft által üzemeltetett rendszereken keresgélve. Erdőfoltot, tavat… másolnak az álcázandó objektumok felé. A Google által kormányzati kérésre elkövetett módosításokról (bizonyos korlátozásokkal) a www. Google.com/governmentrequests címen tájékozódhatunk.
• A földrajzi azonosítóval ellátott (goe-tag) személyes adatok térbeli személyiségtérkép konstruálását teszik lehetővé. Japánban már megszületett az a szolgáltatás, amely a bértakarítást végző cég alkalmazottainak övére csatolt okostelefon által rögzített adatok alapján megmondja, hogy az illető alkalmazott valóban felkereste-e az adott helyszíneket, és ott mennyi időt töltött sepregetéssel, felmosással, kávézással.
• A nemzetbiztonsági érdekekre való megalapozatlan hivatkozás a térbeli adatokhoz való adathozzáférés monopóliumának megteremtését teszi lehetővé. A terrorizmus elleni harc ürügyén a demokratikus országokban is gyakorlattá válik a személyes térrel kapcsolatos információs önrendelkezés korlátozása.
• Az információtechnológiát körüllengő kultusz veszélyeire többen felhívták a figyelmet. Minden létező jelenség adatainak regisztrálását és visszakeresését számítógépeink valóban nagy hatékonysággal képesek megoldani, de ezt tudásként vagy gondolkodásként magyarázni talán túlzás. A napi gyakorlatban elképesztő mennyiségben generálódó digitális adattenger maga alá temeti az embert.
• Ha megpróbáljuk az információs technikát megmenteni és emberi célokra használni, egy ponton szembe kell néznünk azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a számítógép nagyon is hajlamos a demokratikus értékek aláásására. Ez a veszély éppen abból a képességből ered, hogy az információkat begyűjti és ellenőrzi.

Talán mert nem éltem abban a rendszerben, amikor a megfigyelés még nagyüzemben ment, ezért tudatában vagyok, hogy akár lenyomozható vagyok abban is, hogy merre járok, de mégsem érzem ezt igazán fenyegető veszélynek. Mint mindennek, ennek a technológiának is megvannak a maga árnyoldalai. A hatalmak meg nyilván mindent el fognak követni, hogy céljaikat elérjék. Amúgy meg olyan időszakban talán fölösleges is azon aggódni, hogy megfigyelnének, amikor van elég megfigyelni, kukkolnivaló, hiszen dúl a ValóVilág-láz, és ez reméljük, elég lesz. 🙂

 Írta: Fodor Anna

Forrás: Szabó György (2010): Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek. In: Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében szerk. Talyigás Judit, Scolar Kiadó. 67-92. o.